5 tipp hogyan mondd el a gyerekednek, hogy kistestvére lesz

Az első reakció nem mindig felel meg a szülők elvárásainak



Sok szülő szembesül a feladattal, hogy valamilyen módon el kellene mondani az elsőszülöttnek, hogy testvére születik. Szülőként a legtöbb esetben nem érdemes túlizgulni a dolgot, mégis sokan tartanak attól, mi lesz ha nem örül majd neki a nagyobb testvér. Ebben a videóban is ez történik, amikor az anya elmondja kisfiának, hogy baba van a pocakjában.

Néhány tipp, hogyan csökkenthetjük a „trónfosztottság érzést” a nagyobban:

  1. Elfogadható, ha tényleg nem örül

    Elsőként érdemes megérteni, ha a gyerek nem örül. Mi mit szólnánk, ha a párunk egyik vacsoránál bejelentené, hogy 9 hónap múlva Manyi néni is velünk lakik majd? A szobánkban fog aludni, velünk fog enni, de ne legyünk rá mérgesek. Legtöbben csak legyintenének rá, de amikor 9 hónap múlva Manyi néni tényleg beköltözik…nos, akkor bizony valószínű lenne dac bennünk is. A gyerekek többségében is akkor jelentkezik a féltékenység igazán, amikor már tényleg „helyzet” van.

  2. Szülőként te vagy a kiindulási pont

    Fontos, hogy a gyerekeknél (mivel a szülő a kiindulási pont az élet minden területén) az érzelmi reakció nagyban attól is függ, hogyan reagál a szülő. Ha a gyerektől szuggesztívan és bűntudatosan sokszor kérdezgetjük, hogy „akkor most haragszol?” akkor ez egy címke lesz az ismeretlen szituációra és a gyerek úgy gondolhatja, ez bizony olyan helyzet, amikor haragudni kell, hiszen anya is ezt sugallja. Az is átmegy, ha a szülők szoronganak és bűntudatosan kezelik a kérdést. A testvér születése az élet természetes dolga, semmi szükség a szülőknek bűntudatot érezni, csak azért mert a nagyobbnak nem tetszik a helyzet és nem baj az sem, ha a gyerek első reakciója nem épp az, amit vártunk. Empatizáljunk vele, mondhatjuk neki például (ha tényleg azt látjuk rajta), hogy „megértem, ha most nem örülsz ennek” stb.

  3. A szeretet nem változik a testvér születéssel.

    Mondjuk el neki, hogy a kisebb testvért is pontosan olyan örömmel várjuk, ahogyan őt vártuk és nagyon fogjuk szeretni, akárcsak őt. Jó ok arra, hogy beszélgessünk arról, milyen is volt ő pici babának.

  4. Nem ültetjük „kispadra”, de nem is lesz kiskirály

    Mondjuk el neki, milyen jó dolog nagyobb tesónak lenni, aki sok mindent taníthat majd a „tapasztalatlanabb” kisebbnek, és hogy mennyire fontos szerepe lesz majd neki is a babagondozásban. A ló túloldalára sem érdemes esni: pusztán a testvér születése miatt ne engedjünk olyasmiben, amit amúgy nem tennénk meg (lásd feljebb a 2. pont bűntudat részénél)

    +1 ha a düh tettlegességhez vezetne a kicsi születése után: Az, hogy megértjük a gyerek esetleges haragját, nem jelenti azt, hogy tettekben is kiélheti a kisebb testvéren. Ha úgy látjuk, hogy gyerekünk durvábban bánik a kisebbel (megcsípi, rúgja, üti, harapja, rángatja stb.) határozottan állítsuk le. Mondhatjuk neki azt is: „úgy látom, haragszol a testvéredre, ez rendben van, de nem ütheted meg! Ha szeretnél megütni valamit, akkor itt van ez a párna, ezt ütheted stb.” Ezzel a mondattal nem tiltjuk neki hogy haragot érezzen, de nem engedjük meg a tettlegességet.