Ezért undorodnak meg egyre többen a párkapcsolatoktól! Van benne igazság?!

Szóval sokan kérdezik tőlem, miért nem állapodok meg végre. Én ilyenkor csak széttárom a karomat: ezt komolyan kérdezitek??? Megmondom én, miért undorodom a ténytől, hogy kapcsolatban éljek: Tudjátok, hogy néz ki manapság egy kapcsolat? Facebookon mennek a közös képek, a közös becsekkolások, a mézes-mázos romantika….
loading...

A valóságban pedig dugdossátok egymás elől a telefonjaitokat, hogy a másik nehogy rájöjjön, kikkel beszélgettek titokban…

Szemrebbenés nélkül csaljátok meg a másimásikat. Igen, nálam a csók is megcsalás, és mindenki másnál is az kéne, hogy legyen. Nektek simán belefér az, hogy egy izzadt, piaszagú buliban belemásszatok valaki más szájába, aztán persze nemhogy lelkiismeret­-furdalásotok nincs, de még ti kezdtek el féltékenykedni és ezzel őrületbe kergetitek a másikat.

Állandóan megy a számonkérés, a szemrehányás, a szájhúzás, ha a másik végre kiereszti a fáradt gőzt a haverokkal/barátnőkkel…közben meg máson jár az eszetek, és ha felüti a fejét egy kisebb-­nagyobb probléma, egyből tovább repültök.

Persze, a biztosat nehezen engeditek el, ezért van ám pár hét vagy hónap átmenet. Miért nincs annyi gerincetek, hogy kimondjátok „életetek párjának”, hogy más érdekel titeket? Ennyi volt, finito?!

Ha meg te épp kapcsolatban élsz, szedd össze magad, mert semmi nem megy könnyen, és lehet, hogy hónapok­/évek múlva százszor megbánod, hogy viselkedsz épp most…

Ha meg végképp nem megy, akkor menekülj, mert csak az idődet pazarlod. Csak egy jó tanács. Régen, ha valami elromlott, szépen megjavították, nem pedig eldobták. Ti pedig mit csináltok? Epekedtek valaki után, aztán ha végre a tiétek lesz, szép lassan úgyis elcsesztek mindent, és már rég nincs meg bennetek a vágy, hogy helyrehozzátok a dolgokat.

Csak idő kérdése, hogy valaki lép, illetve lelép valakivel….aztán az új, izgalmas kapcsolatnak is ugyanez lesz a sorsa, hány ilyet láttam már, te jó ég… na, én épp ezért nem hiszek a kapcsolatokban. Nekem nem kell az állandó számonkérés, miközben simán a szemembe hazudnak….

Megfulladtok egymás mellett, mindkét félnek állandóan van valami baja, miközben simán egymás szemébe hazudtok…

Majd, 40 körül már remélhetőleg mindenki megkomolyodik annyira, hogy képes legyen TÁRSAS kapcsolatban élni. Addig, köszi, de nem. Maradok a rövid kalandoknál, lelkiismeret-­furdalás és állandó aggódás, veszekedés nélkül.

Megértem azokat is, akik kapcsolatban élnek, mert biztosan létezik olyan, hogy két ember egymásra talál, és évtizedek alatt sem fordul meg a fejükben, hogy egymás nélkül éljenek….csak ilyet nem túl sűrűn látni.”

Tanulságosnak találtad? Akkor ne felejtsd el megosztani!