Gyöngyi legyőzte a rákot. Azt mondták, meg fog halni. De ő nem adta fel!

Nyolc éve tudta meg Oláh Gyöngyi, hogy beteg. Habár az orvosok semmi jóval nem bíztatták, ő úgy döntött, nem hagyja itt a szeretteit, élni akar és élni fog. Meggyógyult.
loading...

Hármas stádiumú méhnyakrák, áttétek a hasüregben és a csípőcsonton. Amikor Gyöngyi orvoshoz került, már nagy volt a baj. „Nem figyeltem oda eléggé magamra. Sokat dolgoztam, sajtóban majd pénzügyi területen, stresszes életet éltem, emellett egyetemre jártam, háztartást vezettem. Így amikor az első tünetek jelentkeztek, azt hittem, túlhajtottam magam, elfáradtam. A nőgyógyászati tüneteket pedig felfázásnak tulajdonítottam. Szűrésre sajnos nem jártam. Amikor nem javult a közérzetem, egy természetgyógyász-orvoshoz fordultam, aki nem ismerte fel, hogy nagybeteg vagyok, és félrekezelt, ezzel elvesztegettem több hónapot. Ma is a természetes módszerek híve vagyok egyébként, de semmiképpen sem a hagyományos orvoslás kizárásával.

gyongyi1

Rengeteg szenvedés

Amikor Gyöngyi kórházba került, kiderült, hogy rákja van, és mert a veséje nem működött rendesen, kemoterápiáról szó sem lehetett. „Az volt az érzésem, lemondtak rólam. Azért a sugárkezelést elkezdték. Rettenetes kínokat álltam ki. Meg sem tudtam mondani, pontosan hol éreztem a fájdalmat, nemcsak a medencém, hanem az egész testem sajgott. Nem tudtam enni, aludni. Mivel a méhszájdaganat szétroncsolta a környező ereket, sokat véreztem. Hiába tamponáltak, többször mentőt kellett hívni, annyi vért vesztettem. Gyenge voltam, jártányi erőm sem volt. Megmondom őszintén, volt, hogy imádkoztam, legyen vége, haljak meg, szűnjön meg a fájdalom.”

Aztán egy nap Gyöngyi úgy döntött, mégse adja föl. „Emlékszem, kivánszorogtam a verandára, és néztem, ahogy a párom tesz-vesz a kertben, és játszik a kutyáinkkal. És akkor egyszerre belém hasított, hogy nem tudom, nem akarom itt hagyni a szeretteimet, élni akarok, velük, értük.

Fejben dől el

Hogy mit tettem, mikor elhatároztam, le fogom győzni a betegséget? Mindenekelőtt próbáltam lélekben helyre tenni a dolgokat. Eredetileg bölcsész vagyok, mentálhigiénés szakember, sokféle technikát tudtam, tanultam, amellyel a bennünk lévő feszültséget oldani lehet. Biztos vagyok benne, hogy a testi tünetek mögött lelki okok vannak. A szüleim rákban haltak meg, tehát a genetikai hajlam nyilvánvalóan ott van bennem, de, hogy az immunrendszerem legyengült, annak oka volt. A munkahelyemen mérgező légkör vett körül, egy kolléga állandó feszültséget generált maga körül, tulajdonképpen a betegségemnek köszönhetem, hogy képessé váltam elvarrni azokat a szálakat, amelyeket már rég el kellett volna. Szerencsére volt annyi tartalékunk, hogy otthon tudtam maradni, amíg kezeltek.

Hálás vagyok az orvosaimnak és a szeretteimnek, hogy mellettem álltak a bajban, és segítettek, de én sem vártam tétlenül a csodára. Táplálék-kiegészítőket szedtem, rendszeresen meditáltam, mindent megtettem, hogy megerősödjek.

Sajnos sok olyan megjegyzést kaptam a kórházban is, ami gyilkolta bennem a reményt. Amikor kiderült, hogy a sugárkezelés nyomán eltűntek az áttétek, mindenki csodálkozott. „Meditációval nem lehet a rákot gyógyítani” – mondta valaki gúnyosan. Volt, aki sült bolondnak tartott, hogy a tiltás ellenére szedek természetes készítményeket is, és rögeszmésen hiszek a gyógyulásban. Nem törődtem velük, harcoltam tovább, igyekeztem elengedni a fülem mellett azokat a megjegyzéseket, amelyek megingathatták volna a hitet a gyógyulásban. Iskolába jártam, terveket szőttem.”

És pár hónap alatt Gyöngyi tünetmentessé vált. Öt évvel később kimondták: meggyógyult. Rajta kívül mindenki csodálkozott.

ajos a lelkem másik fele

A társam nélkül ma már nem lennék itt, ebben biztos vagyok. Tizenöt évig voltunk együtt – mi tényleg jóban-rosszban. Mellettem volt, amikor beteg voltam, vigyázott rám, gondoskodott rólam. Amikor ő lett beteg – szívinfarktust kapott – én ápoltam. Nagyon szerettük egymást. Szerencsés ember vagyok, csodálatos ember mellé kerültem, ha csak rövid idő adatott is nekünk együtt. Amíg nem betegedtem meg, együtt is dolgoztunk. Az élet minden területén kiegészítettük egymást. Tavaly novemberben ment el, 59 évesen. A szíve miatt többször műtötték. Vérhígítókat kellett szednie. Váratlanul agyvérzést kapott, pár nappal később meghalt. Nem tudtunk elbúcsúzni. Feldolgozhatatlan a hiánya.”

Vissza az iskolapadba

Gyöngyi 49 éves. Gyászol. De egészséges, és örül az életnek minden körülmények között. A ház nagyon üres a párja nélkül, főzni nem igen van kedve magára, de a kerti gyümölcsöket elteszi, a háznak gondját viseli, ugyanúgy, mint régen. Úgy döntött, visszaül az iskolapadba, és megcsinálja a doktoriját. Emellett segít a sorstársainak. Lelki támasszal, konkrét tanácsokkal, kinek mire van szüksége. A betegségéről-gyógyulásáról könyvet írt. Igyekszik minden percet jól kihasználni. És nem adja fel. Hisz a lélek halhatatlanságában, reméli, találkozik még a párjával.