Ki lehet az igazi-d? Létezik-e, és mikor jön az egyetlen nagy Ő, akit neked szánt az ég?

Egészen biztosan elgondolkodtál már ezen, főleg akkor, ha épp egy olyan kapcsolatban vagy, ami lényegesen jobban és mélyebben felkavarta az állóvizedet, mint a korábbi szerelmek.
loading...

De vajon létezik-e egyetlen nagy Ő, akit neked rendeltek?Létezik-e az ikerlángos, lélektársas nagy szerelem, amit ma olyan sokan vélnek felfedezni, majd hónapokon, éveken át szenvedni, küzdeni, várakozni? Kiért éri meg mindezt, honnan tudhatod, hogy most végre megtaláltad?Azt hiszem, a válasz igenis, és nem is létezik, és igenis egy van, és nem is, nem csak egy. :) Ez így hülyén hangzik, belátom, de kifejtem, hogy értsd, és akkor te is megvizsgálhatod az érme sok vagy újabb oldalait, mielőtt elköteleződsz egy nézet mellett. Lehet, hogy nagyon egyetértesz majd velem, és lehet, hogy minden ízedben tiltakozol majd. Tudd, hogy ami tiltakozik általában, az az egód lesz, de ezzel semmi baj. :)

Emlékezz vissza az eddigi szerelmeidre!

A gyerekkori szerelmekre ma is mosollyal és melegséggel elmlékszel vissza, hiszen az tiszta volt, eredendően tiszta és önfeledt. Az igazi szerelem volt, elvárások, birtoklás, félelmek nélkül.

Vicces azonban, ahogyan az emberi elme a rég múlt szerelmeket egymáshoz méri és azt mondja: “ááá, az nem is volt szerelem, hisz még gyerek voltam”, vagy, “ááá, az nem is volt igazi, hiszen azt se tudtam, mit akarok”, vagy: “ááá, az nem szerelem volt, csak azt hittem, hisz pár hónapig tartott csupán”.

Aztán ha visszagondolsz, azt is észreveheted – ha nem hazudsz magadnak – hogy fiatal korodtól kezdve minden szerelmedet épp akkor, amikor azt élted, az igazinak gondoltad.
Szálltál, repestél, vágytál, epekedtél, a hiányától pedig szenvedtél… igaz?

Abban a korszakodban, abban az életszakaszban azok a szerelmek (és szerelmek alatt nem társat, hanem a benned élő érzelmeket értem) voltak azok, ahol önmagadra lelhettél.

Tiniként az voltál, aki abban a tini-szerelemben kibontakozik, aki felismeri a testét, aki megéli először, hogy a másik nem tükrében ő Ő, és aki először szembesül a szerelemhez társuló egós félelmek első garmadával: birtoklással, bizonytalansággal, félelmekkel.. Itt tulajdonképpen először eszméltél önmagadra egy társ tükrében, és mivel tudatosságod még a tapasztalások híján nem tudott felállni, így ez a kapcsolat valahol törvényszerűen véget is ért.

Véget ért, de igazi volt. Az első szerelem az első Nagy Ő volt. Az első olyan érzés és energia, ahol magadra leltél, és önmagadat élhetted, egy életciklusodban, és egy féle tudatosságodban.Aztán ezt követte még sok-sok szerelem! Nem feltétlenül kapcsolat, vagy nem feltétlenül tartósak, de szerelmek voltak. Az egyes korszakaidban az igényeid változtak, és változtak hozzá a nézeteid is, és így az elvárások és a kapcsolatok is. Ez mind nagy Ő volt akkor. Aztán változál, amit te úgy hívsz: “fejlődtél”. Az egyes változások pedig rendre forradalmat írtak az életedben, és sokszor épp ezzel kiradírozták a múlt nagy érzelmeit és emlékeit.Azt lásd, hogy minden korszakodhoz tartozott egy NAGY Ő, aki akkor tanított valamire magadról, aki élményt adott, aki mellett szerethettél – magadat, őt, az életet, másokat. Sok-sok nagy Ő járt az utadon. Egy-egy életszakaszodban melléd szegődtek, veled “utaztak”, adtak, mutattak valamit, hozzájárultak az újabb változásokhoz, és amikor “mandátumuk” lejárt, akkor te vagy ők más utakra fordultatok. Jó úton jársz, ha szeretettel tudsz visszagondolni, minden szerelemre, amit megéltél, ha tudod, hogy az életedhez hozzátett, neked fényt gyújtott, és ha azt is tudod, hogy azért ért véget, mert egy korszakod ért véget, és azért, mert egy újabb nyílt meg…

De akkor mégis, hogy lehet, hogy megtalálod azt, aki mindent visz, aki mindent überel, aki felülír minden eddigi érzést?Ez összefügg azzal, ahogyan az utadat járod. Amennyit életed első 10 évében változol – “fejlődsz” – annyi utána egyetlen 10 évben sem fogsz, de az is igaz, hogy amennyit életed 2. 10 évében változol, annyit se fogsz a következő 30 évben sem. Így fiatalon – gyerekként főleg – a nagy nyitottság, a kíváncsiság, a naívsággal párosuló gyermeki szeretni tudás, az öröm, a jelen megélésének szabadsága jellemez. A tapasztalatokat szivacsként iszod magadba, és még, még akarod érezni, élvezni, élni az életet. Próbálgatod a szárnyaidat, gyorsan haladsz az árral a változások mezején. Aztán jönnek az első pofonok, amik igazán óvatosságra intenek: az első csalódások, az első adósságok, az első féltékenység, az első kudarc a munkában… stb, és máris lelassulsz a szélsebesen vágtató tapasztalásban.

A kapcsolataid is belassulnak. Révbe akarsz érni. Egyszerűen ki akarod pipálni a szerelmet és a párkapcsolatot egy életre és ennek fényében sűríted az elvárásaidat és keresed azt a párt, aki azoknak biztonsággal eleget tehet. Nem rohansz már, mert inkább felelősséggel akarsz élni. Válogatsz, mérlegelsz, félsz, döntéseket hozol: határokat húzol, korlátokat építesz, de leginkább elvárásokat halmozol fel, amik majdani biztonságodat szolgálhatják. Elveszel ezek alatt. Ez mind hatalmas és mázsás súlyként nehezedik rád, és időnként azt érzed, ez másnak az élete. Hol vannak az álmaid? Hol vagy te a szabadságoddal? A felelősség, a megfelelés és kötelességek terhe alatt mélyen eltemetve.Aki ebben a korszakodban a társaddá lett, az biztosan egy házastárs. Vele vészeled át azt a korszakodat, amikor a felelősség és köteleség leginkább szorongat. Ezek olyan korlátok és olyan elfojtásokkal járhatnak, amiben sok házasság meg is bicsaklik. A változás keveseknél történik egyszerre, vagy azonos tempóban, és sok házasság végzi válással….és ekkor újabb korszakod kezdődik – akár abban a házasságban ugyanazzal a társsal együtt – akár nélküle.

A korlátaidtól, a félelmeidtől bezárva megjelenik ugyanis egy újabb szerelem, és épp azért érzed úgy, hogy ilyen még sosem volt, mert most az egód lényegesen erősebb már. A korlátok, elvárások és félelmek, a biztonság igénye ugyanis benne terem. Az egód szemüvege megszűri és meg is szenvedi a kibontakozó új szerelmet. Vagy menekülsz, vagy kapaszkodsz attól függően, vajon mennyire van önbizalmad és mennyire szomjazod a szeretetet mástól. Amennyire erős az egód, annál nehezebb engedned az érzéseidnek és ilyenkor éled életed legnagyobb kettősségeit: időnként tiszta szívvel az egységet és valódi szerelmet, aztán teljes egóból minden félelmedet és büszkeségedet.

Azért hiszed, hogy ez a kapcsolat a legmélyebb, mert ezt a legnehezebb magadévá tenni, hiszen egy erős egón méretik meg a szerelem és a társ.Ha képes vagy az egód elvárásait, a büszkeséget és félelmeket felismerni és a szíved érzelmeinek átadni magad, akkor lépsz túl önmagadon, illetve: az egódon. Ekkor érkezel meg önmagadba, az önvalódba, a szívedbe! Ha engeded, hogy szeress és engeded, hogy szeressenek, ha már tudod, hogy az életben bármi megtörténhet, és így elengeded a görcsös küzdést, és el tudod fogadni azt, amivel az élet megkínál, akkor szinte mindegy, ki a társad itt. Ha tudsz szeretni újra a korlátok nélkül, akkor bárkit tudsz szeretni és elfogadni, megérteni. … és ekkor, amikor már tartósan a szíved szerint élsz, és az eggódal is sikerül elfogadtatnod a szíved akaratát, akkor tartósan fogod érezni a boldogságot is. Olyan lesz, minta mindig, folyamatosan szerelemben lennél, anélkül, hogy társ lenne melletted. De, nem leszel egyedül!!! Ilyenkor fogsz igazán vonzani másokat. Egy boldog, fénylő, szabad lélek, nagyon vonzó.

Válogathatsz – hisz elvárásod alig maradt – így a kapcsolatod is boldogságodra szolgál majd.Aki ekkor érkezik, az is hozzád hasonló lesz, talán tökéletesen olyan, mint te. Ilyen elfogadással, ilyen nyíltsággal, ilyen szeretni tudással. Ez lesz a leginkább hasonló bennetek. A hasonló a hasonlóval jön ki jól, hiszen nem kell túl gyakran kompromisszumot kötniük. A kapcsolat, az igények maguktól értetődőek ilyenkor. … és igen, ez a kapcsolat már valóban a legnagyobb Nagy Ő lesz. Ahhoz, hogy ő jöjjön, és vele ez a boldogság, ezért kell önmagadba visszaérkezned…

Egy elvárásokkal, félelmekkel, bűntudattal terhelt ÉN nem fogja elhinni, hogy ő valóban szerethető. Érdeket fogsz keresni a párod jótettei mögött, a “rosszakat” pedig félre fogod magyarázni, hiszen az elvárásaidtól eltérő tettek nem férnek a rendszeredbe, nem érthetőek meg. A kapcsolat másról se szól majd, mint arról a huza-vonáról, hogy ki, mennyit tesz a kapcsolatba, kinek van igaza, ki teljesíti a másik elvárásait, ki lesz áldozat és ki lesz elnyomó. Ezért utalok vissza arra, van-e igazi fejlődés.Változás van. Hisz a gyermeki szabadságot először felelős korlátokra cseréled, majd le akarod azokat vetni, hogy visszatérhess ahhoz, aki megszületett a Földre: az önvalódhoz, a gyermeki nyitottsághoz – aki már a felelősséget is ismeri. Ez egy körfolyamat, és így nem fejlődés, nem lineáris, hanem inkább ciklikus változás. Amikor visszatérsz önmagadba, boldog leszel.

Nem időnként, nem azért mert szerencsés vagy, hanem azért, mert tudod, hogy ki vagy, hol van benned a szeretet, szerelem és boldogság forrása.Ha a Nagy Ő-t, ha ezt a szerelmet keresed, tudd, hogy benned ered. Az érzés Te vagy, benned fakad fel, és amint megengeded magadnak, hogy így megéld, akkor valóban életed szerelmévé nő föl veled a kapcsolatod. Aztán se állj meg: építsd magad, építsd őt, építsd a kapcsolatodat, legyen jelszavad, hogy bármi történhet, hogy elfogadd, megértsd, szeretni tudd korlátok és elvárások nélkül önmagatokat.Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!